Minta hirdetés hely
Egy icipicit morbid, mégis stílusos búcsúztatót írni éppen ugyanazon a felületen, egy olyan blogger által, aki az eredeti inspirációt, a kezdeti biztatást, a nagyon sokat érő első bátorító mondatokat a saját blog indításhoz éppen az épp megszűnőben, leköszönőben lévő blog írójától, egyben jó barátjától kapta.
Megszűnik az Audiolife.
Szomorú hír ez nekem. Tulajdonképpen a magyar audiofil témájú média (a blog is az) talán legnívósabb, leginkább zeneközpontú, legolvashatóbb, emberközelibb, és az egyik leghitelesebb, ezzel együtt legszerethetőbb orgánuma szűnik meg. A veszteség súlyát akkor érezzük meg igazán, amikor egyszer csak ráérzünk majd, hogy a fenti érdemekből a maradék média csak kis részeket tud pótolni, talán éppen a humán oldalon van híján a mondanivalónak, ami az Audiolife-on Veres Attilának magától értetődő erőssége volt.
Igaz, a HiFi egy technikai hobby, az audiofilia azonban nem csak HiFi, a zene, a zenehallgatás és a zenei művészet éppen hogy nagyon is humán, műszaki tartalomtól független, a valódi értékhordozó, amit az Audiolife oly sikeresen és szívhez szólóan tudott közvetíteni, talán még azokhoz is egy kicsit közelebb hozni, akik egy picivel inkább a műszaki oldalán állnak ennek a hobbynak.
Nagyon fog hiányozni az Audiolife. Attila ugyan nem egy kifejezetten műszaki ember, épp annyira ért a HiFi készülékekhez, amennyire egy széles látókörű (konzerv)zene hallgatónak illik és előnyös. Talán ez is volt az egyik kulcs a sikerhez, nem érzett késztetést a mél...